Szeptember elején egész sok áttekintő jellegű cikk jelent meg az LMS-kel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a Hackeducation értelmezése elindított egy reakció sorozatot az oktatásechnológiával foglalkozók között, ezért is érdemes nagyvonalakban végigmenni a fenti gondolatmeneten.
Jóval a cikk megjelenése előtt volt Jim Groom-nak egy esszéje arról, hogy hol is romlott el a felsőoktatás és az akkor még nem használt fogalom, az eLearning kapcsolata. Ennek nincs meg már a linkje (káosz tudástár), de az volt a lényeg, hogy amikor az egyetemek kapcsolódtak a gerinchálózathoz, ők voltak az Internet hatalmas sávszélességgel, és (akadémiai) tudással rendelkező kikötői. Minden akadémikusnak volt azonnal online tárhelye a sokak által biztosan ismert www.egyetemneve.hu/~felhasznalonev rendszerben. Nem csak a CV, de sok kutatási anyag, jegyzet és egyáltalán, akármi felkerülhetett ide, amit az oktató hasznosnak gondolt. Ez volt az oktatási internet nyitott hajnala, aztán megjelentek az LMS-ek, és a kapu bezárult.
Szervezés
Ami a legfontosabb az LMS-ekkel kapcsolatban az, hogy elsősorban a menedzsmenttel foglalkoznak és nem a tanulással. Ezt gondolja legalábbis Audrey Watters, és részletesen beszél arról, hogy ez egy, a hallgató-nyilvántartás (adminisztrátor) szempontjából tervezett rendszer volt annak idején, ami sajnos alternatíva híján (akkori portálrendszerek dominanciája miatt is: AOL, Yahoo) teljesen be is égett mind az oktatói mind pedig a tanulói szemléletbe (felhasználói élménybe). Mindegy hogy Blackboardról, WebCT-ről, vagy akár Moodle-ről beszélünk, hamar létrejöttek a falak, bent volt a biztonság, kint pedig a tudománytalan web, ami egyébként még veszélyes is, minden más miatt is. Ezek a rendezőelvek azóta is jelen vannak, ismertek, és sajnos úgy tűnik, hogy a most már pár éve folyó átalakulást követően is megmaradhatnak.
A MOOC kultúra terjedése úgy tűnt, hogy alapjaiban változtat ezen a jellegen, de felépítése azonosnak tűnik az LMS-hez. Az tanuló regisztrál, feliratkozik egy kurzusra, aminek eleje van és vége, és amiben nyitott szó ellenére minden bent van valahogy egy falon belül, biztonságban és ott is marad. (Ez utóbbi nem szükségszerűen igaz azért.)
Ahogy vége van a fenti kurzusnak, a tanuló elveszíti a kurzushoz való hozzáférést, és minden olyan tartalomhoz, ami a benti aktivitásának az eredménye: kérdések, válaszok, beszélgetések, dokumentumok, jegyzetek, akármi. Kap ideiglenes mentor(oka)t, akik ellenőriznek és segítenek, egy ideig. Voltaképpen ők rendszer összetartói, illetve a tartalom maga. Viszont nem a tanuló.
Zárt rendszereken keresztül ugrálja végig a tanuló az online “életét”, mindenhol otthagyva a nyomát, ami érintetlenül és kihasználatlanul marad ott addig, amíg a rendszert fenntartják. Ez alapvetően nem egyezik az internet nyitott természetével sem, de a nagyobb gond az, hogy a folytonosságot is hátráltatja, illetve a saját munka hordozhatóságát akadályozza.
A saját domain
Ezen a régi berögződésen próbál túllépni a University of Mary Washington és a Jim Groom által vezetett projekt, a “Mindenki saját domain-je”. Itt a tanulás megkezdésekor mindenki kap egy saját domaint, de nem olyat, ami intézményhez kötött, hanem olyat, ami ténylegesen saját. Amellett, hogy technológiai értelemben is komoly lépés ez a tartalom függetlensége felé, már szakmai élet elején kialakít egy olyan szemléletet, hogy minden adat, tartalom, kapcsolati elem, ami létrejön a tanulásom eredményeként, az az enyém, és viszem magammal bármi is lesz.
Kép forrása: http://www.gapingvoidart.com/gallery/freedom-from-spreadsheets/
Később (vagy közben) a munka területén is hasonlóan, a tartalom, az adat és a tudás, amit generálunk online, az a mi tulajdonunk marad és az intézmények (egyetem, vállalat..) csak kölcsön kapja azt tőlünk bizonyos időre és használhatja azt előre lefektetett elvek alapján. Ehhez a szemlélethez persze egy fejlettebb tudatosság és felelősség is kell, hogy társuljon, de alapvetően jó iránya lehet a jövőbeli adatokból élő világban.
Lehetséges így, hogy a jövő LMS-e egy olyan típusú játszótér lesz, ahova a benne szereplők az ott lévő magas szintű tartalmakért néznek be egy rövidebb-hosszabb időre, de a hozzáadott tudás – tanulók/mentorok által létrehozott tartalmak – csak másolatként, vagy beillesztett formában jelennek majd meg, arra az időre, amig az adott egyének ott tartják őket. Igy maga a személy dönt majd a saját adatjogai, illetve személyes onine tartalmai felett. Ehhez a szemléthez egyébként a funkciók már ma is léteznek, csupán a rendszerek logikája működik még a fordított, centrális rendszerben.
