eLearning komponensek és az atomic design

eLearning komponensek és az atomic design

A Brad Frost féle Atomic Design szemlélet pár éve jelen van már az online tervezésben, de elterjedni érezhetően az elmúlt pár hónapban kezdett és egyre komplexebbé válik a moduláris, komponens alapú vagy néha a kompozíció alapúnak nevezett szemléletekkel kiegészülve. Így tervezni nagyon izgalmas folyamat, főleg úgy, ha valaha szerettél legózni, illetve, ha valamit sokszor kellett széteszedned és más formában összeraknod. Ha öszetettebb online projekten dolgozik az ember, ahol ráadásul gyakran változik az üzleti igény, ez a rendszer óriási segítség lehet abban, hogy ne csak a felület, de az gondolkodásod is egységes maradjon.

A stuktúra a komponensek (organizmusok) szintjétől kezd igazán izgalmassá és nehézzé válni, mert egy adott üzleti folyamatban nagyon nehéz eldönteni milyen összetettségi szinttől nevezhető valamilyen elemcsoport komponensnek.

Létezik egy olyan egyszerűsítő elképzelés, hogy egy ember két dolog miatt érkezhet egy oldara:

  • hogy megtudjon valamit, vagy hogy
  • elintézzen valamit

Ez egy elnagyolt elágazó modell, de tökéletes kiindulási pont tud lenni, ami talán még általánosnak is nevezhető. Online tanulási rendszerek tervezése esetén is jól tud működni az analógia, a tanulási tartalmak és -aktivtások párosait tekintve. A példa itt egy feladat értékelő “modul”, aminek a következő a célja:

Biztosítsa az oktatónak, hogy a feladathoz beérkezett válaszokat képes legyen értékelni és elmenteni.

El kell tudni intézni valamit.

e-szem-component-mockup-post

Komponensnek onnantól nevezhető, hogy önmagában el tudja látni ezeket a feladatokat.

Míg a csatolt kép egy statikus kép, a komponens nagyon ritkán mutatható meg egy fázisként, rendszerint egy komplett folyamatot foglal magába, aminek eltérő megjelenési formái lehetnek.

Éles rendszerekben ezek az állítások csak nehezen alkalmazhatóak, ha az ügyfél gyakran illeszt funkciókat folyamatokhoz, ezzel túltelítve a komponenseket. Build fast, fail fast, az új verziókat relatíve gyorsan lehet tervezni és fejleszteni, de ezek az ún. modul-archetípusok mindig segíthetnek, hogy mi volt az eredeti cél, meddig lehet terhelni a mudult és mikortól kell egy új komponenst tervezni, vagy ezeket komponensrendszerekké (vagy kompozíciókká) alakítani.